Szerencsére feltalálták a gépelést, különben remegő kézzel írnám eme cikk minden sorát, igen cirkalmas lenne minden betű. Makaóban nyerni a legnagyobb dicsőség ebben a sorozatban, a világ legkegyetlenebb pályája ez.

Fokozhatatlan az örömünk, annyira, de annyira megérdemeltük, hogy arra nincs szó. Norbi Japánban még a méltó búcsún törte a fejét, élt a fejében a para, mi lesz jövőre és mi lesz, ha soha nem mutathatja meg, mi van benne.

Megmutatta. És ne gondolják, hogy csak úgy odaesett az élre és kitartott az utcai pályán, ahol nem lehet előzni. Nos, először is lehet, Farfust például megelőzte versenyben az első futamon. Az egész hétvégén kiemelkedőt nyújtott a csapattal egyetemben. Az időmérőn megverte a világbajnokokat és a második helyen zárt. Az első futamon az ötödik lett, mivel a hetedik helyről kellett végül rajtolnia egy öt helyes rajtbüntetés miatt. Ebből hozott egy ötödik helyet és a második futamon…

Leírom, bár nagyképűnek tűnhet, tudjuk az első pillanattól, hogy ez a fiú világbajnok lehet. A második futamon ugyanis pont úgy versenyzett, ahogy egy bajnoktól elvárható. Emlékeznek, még amikor lefulladt a rajtnál az év elején? Nos, most három versenyzőt hagyott állva ugyanolyan rajtnál, de olyan magabiztosan, hogy kétség nem fért hozzá, nyerni fog.

Jöhetett a Safety car, ahányszor csak akart, ezen a hétvégén nem volt, ami kibillentse a tehetségéből, ritmusából. Minden körét, méterét végigizgultuk, toltuk a lelkünkkel a szívünkkel, a könnyeinkkel és mindenünkkel, pedig sokat már nem tehettünk a boxban érte. Minden idegszálunkkal csak rá koncentráltunk, és amikor végre szakított az utolsó kör végén, kitört a vulkán.

Auu. Most ölelt meg ez a kis zseni Himesházáról, őőő, ebben az ingben kellett volna utaznom… Csatak pezsgő mindene, immáron nekem is, de nem bánom én, ülök én a bűzben, ez a legkevesebb.

Szóval a vulkánnál tartottunk. Zengő Zoli és Michelisz Norbi élete álma teljesült, de nekünk is, akik egy emberként álltunk mögéjük és a hitetlenek elé. Nem is tudom, hogy Zoli a könnyektől vagy a pezsgőtől vizes ennyire, de mindegy is. Lehetetlenül kemény és leginkább szerencsétlen szezon volt ez a szempontunkból, őrült kemény mezőny és mégis ott áll a magyar fiú a dobogó tetején. És gratulálnak neki a nagy bajnokok, akik most csak mögötte autóztak. Tarquini a dobogó második fokáról megpaskolta a győztes vállát, minden mozdulatában ott volt: megérdemelted gyerek! Megható pillanat volt ez a mosolygós lapogatás az ötvenhez közelítő autós legendától.

És akkor néhány „apróság” a végére. Az újoncok világbajnokát Michelisz Norbertnek hívják, és mellesleg történelmet is irt a SEAT-nak is, amely soha, tehát még egyszer, soha nem tudott itt futamot nyerni sok millió eurós csapattal sem. Michelisz az első ebben is. Sírtak a spanyolok, sírt a katalán mérnökünk Arnau is, de most nézem, Norbi könnyei is ömlenek az Eurosport kamerája előtt. Ez olyan érzelmi flash, mint látni egy gyereket felnőni az óvodai ballagástól a diplomaosztóig. Arnau csillogó szemmel áll büszkesége mellett, mindenki előtt dicséri, élteti, soha nem láttam ilyen boldognak.

A futamgyőzelemért járó pontokat bezsebelve a 9. helyre ugrott Norbi az összesítésben megelőzve végül Turkingtont, akivel az emlékezetes összeakadásuk volt Brnoban.

Hát, kérem, ezt hívjuk mi happy finish-nek, jól lehet itt Macauban ez egészen mást jelent.

Hálával gondolunk minden rajongónkra, szurkolónkra és mindenkire, aki csak tud erről a teljesítményről. A következő lépcsőfok megint távolinak látszik, pont olyan távolinak, mint amikor a Suzuki Swift Kupából kacsintgattunk a vébé felé és lám, mégis itt vagyunk. Elérjük minden álmunkat, bízzanak bennünk, bízzanak Michelisz Norbertben!

szerző: Juni György   forrás: www.zengodensionteam.com

Leave a Reply